Az ötlet alapja az a köztudatban mélyen beágyazott érzés, melyet az ismert magyar múltban eredendő törésnek tartunk. Ez a Koppány-István konfliktus, melynek végső csatája fizikai síkon Veszprém körzetében zajlott. Nem ismerjük és pontosan soha nem is fogjuk ismerni a pontos tényeket. Nem is sorolom fel, hányféle megközelítés létezik, politikai, vallási, eszmetörténeti síkon. A szimbolikus emlékmű elvonatkoztat a konkrétumoktól, se alá, se fölé nem akarja értékelni az eseményt, a konkrét megjelenítésnek az az oka, hogy személyesebbé, megfoghatóbbá tegye és mélységében ábrázolja a magyar lelkiség kettősségének megbékélését.
Terveink az ügy megismertetésére Európa 2023-as Kulturális Fővárosában:
A marketing stratégia kidolgozására és „üzemeltetésére” felállítunk egy szakmai stábot. Ötletekből nincs hiány, csak meg kell találni a leginkább hatékony formákat.
Helyi legendák és valóságok a 997-es csata felvonulási területén. Veszprém környékének települései mind magukénak érzik e nevezetes eseményt.
Állapotjelentés 2021. őszén
Két éve indult el a veszprémi István-Koppány szobor ötletének megvalósítása.
Állapotjelentés 2022. szeptember végén
Amitől tartottunk, bekövetkezett:
Kisebb léptékű alkotást kell megcéloznunk.
Állapotjelentés 2022. november 20-án
Szobor helyett emlékmű:
Állapotjelentés 2023. május 16-án
Elkészült István és Koppány jelképes közös trónja, mely a bennünk élő kettősséget akarja megbékéltetni az ő közös emlékük fentartása és egymás tiszteletben tartása jegyében.
Három éve került az István-Koppány közös szobor/emlékmű létrehozására irányuló kezdeményezés, Veszprém megyei Jogú Város Köztéri Műalkotások Munkacsoportja elé.
Azóta sok víz lefolyt a Séden, és a nagy szobortervből egy rusztikus kőpad, kőtrónus valósult meg. Ma, 2023. május 16-án az emlékmű készen áll a Hidegkúti Kőbányában és várja a helyszínre szállítást: a Séd-völgyi Kiskuti csárda kerthelyiségébe, mely felújításra kerül.
Sokan egyetértettek a törekvéssel, de kevesen álltak mellé. Túl régen volt, túl jelentéktelen volt, túl a mai ingerküszöb szabta határon? Nem tudok rá válaszolni. Az én „fajtámnál” nincs elévülés, főleg meghatározó, időtlen sarokpontoknak nincs. A megosztottság az emberi tisztelet és tisztesség hiánya sem ezer éve, sem ma nem elfogadható.
Az én idealista nézetem szerint István és Koppány is igaz magyar, igaz ember volt, akik másképpen értékeltek dolgokat és kiálltak elképzelésük mellett. Győzött az egyik, de megtartotta a vesztes értékeit is, ahogy mi, ma itt élő emberek is mindkettejük utódai vagyunk. Veszprém és a Magyar Királyság történetének különleges epizódja e két ember, e két nézet közötti ütközet. Nem érdemes gondolkodni rajta, hogy pontosan hogy volt, tényleg volt-e, mert a lényeg nem ez, hanem az ezredéves törés, melynek beforrasztására a saját érdekünkben égető szükség lenne. Hát ez a szoborból, paddá zsugorodó emlékmű ezt a célt hivatott szolgálni.
Reményeim szerint aki majdan megáll-e pad előtt, vagy ráül megpihenni, a Séd partján, a felújítandó Kiskuti vendéglő kerthelyiségében, az ódon fák árnyékában, kicsit elgondolkodik e két ember harcán, az elmúlt bő ezer esztendőn. Ha pár pillanatig tart is a varázs az öreg fák árnyékában, talán egy kicsit másképp lép tovább az erre járó, mint ahogyan érkezett.
Köszönöm szépen mindazoknak, akik munkájukkal, pénzükkel és elsősorban hozzáállásukkal segítették az ötlet megvalósítását!
